4. extra - Together (18+)

*külső szemszög*

      Sok idő telt el, amióta Lucas ráébredt arra, hogy akit valóban szeretet mindvégig mellette volt. Ugyan úgy a nehéz napokon, mint a boldog pillanatokban, még akkor is, ha ő ostoba módon, egy olya álmot kergetett, ami soha sem volt az ővé.
- Köszönöm – fordult az alfa hírtelen a kanapén mellette ülő omegához, mire ő meglepetten pillantott rá.
- Mégis mit?
- Azt, hogy mellettem vagy, még akkor is, ha nem csak, hogy szörnyű barát, de még végtelenül vak is voltam – mondja Lucas, elsimítva egy tincset Kun szeme elől. – Hogy nem vettem észre, milyen gyönyörű vagy – suttogta, mire kipirult az omega arca. – Szeretlek – nézett mélyen a másik szemeibe Yukhei, ezzel az aprócska szóval elakasztva az omega légzését, egyszer s mind boldogsággal töltve meg a szívét. Ez volt az első alkalom, hogy Lucas kiejtette ezt a szót a száján, úgy, hogy a másik tudta, így is gondolja.
- Én is szeretlek – suttogta elfúló hangon Kun, szoros ölelésbe vonva párját.
- Még akkor is, ha hülye voltam? – kérdi, mire az omega bólint. – Elmesélek neked valamit – tolta el magától a másikat, majd mély levegőt véve kezdett neki a mondandójának. – Akkor tájt találkoztam Winwin-nel, mint veled. Késő este az utcákat róva keringtem a városban, azon gondolkodva, mi lesz, ha nem alfa leszek. Tudtam, hogy apám kitagadna, ha nem az lennék, ezért még jobban aggódtam. Egészen addig a gondolataimba mélyedve sétáltam, míg el nem kezdett szakadni az eső. Akkor jelent meg Shicheng is, nekem adta az esernyőjét, mondva neki úgy sem kell. Olyan kedves volt a mosoly és az illata – mondja megrázva a fejét. – Akkor még nem tudtam mi volt olyan vonzó benne, de azt igen, hogy az az illat volt a legédesebb, amit valaha éreztem, legalábbis azt hittem, míg nem találkoztam veled – mosolyog a másikra. – Igazából azért is akartam mindig a közeledben lenni, mert vonzott az az ész veszejtő aroma, ami belőled áradt. Imádtam, hogy egy-egy érintésed után órákig magamon éreztem az illatod – vallja be kicsit elpirulva, mire Kun felkuncog. – Mint ahogy a hangod, a tested, mindened, de… - vett egy mély levegőt. – Valamiért Winwin közelében is szerettem lenni, főleg miután tiltották tőlem – emlékszik vissza arra az estére, mikor először találkozott Eunji-vel és a vadász szépen helyben hagyta. – És ez az egész csak rosszabb lett, miután egyszer „találkoztunk” a tüzelési időszaka alatt – réved a távolba az alfa, közben folyamatosan cirógatva a mellette ülő combját. – Ez akkor volt, mikor először aludtam nálad – fordul végül a párja felé. – Az előtt pár nappal, hogy nekem adtad volna magad – mosolyodik el a kellemes emlékre. – Sokáig nem értettem miért tetted és emiatt úgy éreztem kihasznállak, de egyszerűen nem tudtam távol maradni tőled – simogatta meg a mellette ülő arcát, mire Kun elmosolyodott.
- Soha nem használtál ki, én… Örültem, hogy ha csak egy rövid időre is, de csak az enyém vagy – vallotta be pirulva.
- Most már csak a tiéd vagyok – nézett mélyen az idősebb szemébe Lucas – és még sokáig az is maradok, ha te is akarod.
- Akarom – suttogta halkan Kun, mire Yukhei gondolkodás nélkül tapasztotta az ajkait a másikéra. Hosszan csókolták egymást, nem siettek sehova, nem is volt rá okuk, egyszerűen csak ki akarták élvezni a másik édes ízét.
- Édes vagy – kuncogta Cas, amint elváltak egymástól, mire Kun játékosan vállon csapta.
- Hagyd már, így is tiszta piros vagyok – nevette.
- De gyönyörű – komolyodott el a másik, majd újra a párja ajkaira hajolt. Ezúttal gyorsabb és szenvedélyesebb volt a csók, a sok szerelem mellett bele került némi vágy is. – Akarlak – suttogta Lucas az omega ajkaira, mire Kun nem szólt egy szót sem, csak megragadva a másik csuklóját állt fel és húzta maga után a hálóba, majd újra az ajkaira tapadva dőlt az ágyba, húzva magával a fiatalabbat is.
Percekkel később két meztelen test fonódott össze az ágyon egy szerelmes ölelésben. A két fiatal lassan csókolva egymást élvezte ki az együtt töltöttidőt, mert bár már voltak egymással, még egyszer sem tiszta szerelemből, egyszer sem úgy, hogy Kun nem tüzelt és ez egy kicsit megrémítette Lucast, ugyanakkor boldog is volt, hogy ő lehet az egyetlen, aki így érintheti a másikat.
- Gyönyörű vagy – suttogta el újra és újra az alfa, egyre több helyen érintve a másik puha bőrét, szerelmes szavakat suttogva a fülébe, melyek hatására Kun szinte elolvadt belülről.
- Szeretlek – suttogta az alfa ajkaira, majd egy újabb szerelmes csókba vonta. E közben a fiatalabb jobb keze megtalálta az útját a lefelé, végig simítva a másik mellkasán, elidőzve kicsit csípője vonalán, borzongást váltva ki az idősebből. Meg nem szakítva a csókot csúsztatta lejjebb a kezét, még el nem érte a másik, nedves és forró bejáratát. Lassan simított végig az érzékeny területen, mire Kun megremegett, majd óvatosan tolta fel benne az első ujját. Az omega hangosan nyögve szakad el a másik ajkaitól, körmeit a felette támaszkodó vállaiba mélyesztve, halkan nyöszörögve.
- Css, mindjárt jobb lesz – nyugtatta a fiatalabb, pille csókokkal hintve tele a nyakát, majd várva pár pillanatot megmozdította az ujját, mire Kun újra felnyögött, de a fájdalom eltűnt a hangjából. Lucas felbátorodva kezdte el kiszívni a másik nyakát, első ujja mellé csúsztatva a másodikat is, így haladva, míg nem négy ujjal tágította a párját, aki élvezettel teli hangon nyögve mozgott rá az ujjaira.
- Ah, Lu-cas – nyöszörögte az omega – kérlek! – nyögte, mire Lucas megállt keze mozgásával és kihúzogatta az ujjait, kiváltva a másikból egy türelmetlen nyögést, melynek még az emléke is eltűnt, amikor férfiasságát csúsztatta ujjai eddigi helyére. – Istenem – nyögte Kun, végig karmolva a felette támaszkodó hátát.
- Ah, szűkebb vagy mint emlékeztem – pihegte Yukhei, arcát a másik nyakába temetve, türelmesen várva, míg jelzést kap, hogy mozoghat. Pár pillanattal később meg is kapta a jelet, mikor az omega óvatosan fellökte a csípőjét, így Lucas nem várva tovább lendült mozgásba. Felvéve egy lassú, de kényelmes tempót ringatta a csípőjét élvezettel hallgatva az alatta fekvő kéjjel telt nyögéseit.
- Gyorsabban – kérte az omega, mikor már kezdett kevés lenni a tempó, így a fiatalabb feltérdelve kulcsolta a dereka köré a másik lábait egyre gyorsabban merülve el a párjában. Ahogy fokozódott a tempó, úgy lettek egyre hangosabbak a nyögéseik, egyre hevesebbek az egymástól lopott csókok, míg nem néhány jól irányzott lökés át nem repítette Kunt a perem felett, aki rántotta magával a másikat is. Egymás nevét nyögve élvezték ki a gyönyör utolsó cseppjét is, majd fáradtan, egymást ölelve terültek el az ágyon.
- Szeretlek – suttogta el Yukhei századszorra, századszorra töltve el Kun szívét boldogsággal.
- Én is szeretlek – bújt szorosan a párja karjai közé, úgy hallgatva lassan lenyugvó szívverését.
- Le kéne fürödnünk – motyogta Cas álmos hangon –, de nem akarlak elengedni – húzta magához még jobban halkan szuszogó párját, mire Kun felkuncogott.
- Nem is hagynám, hogy magamra hagyj.
- Soha többet nem is foglak – ígérte a fiatalabb már félálomban, de az omega így is tudta, Lucas már örökre az ő alfája marad.

15. fejezet (18+)

Taeyong pov.:

      Amint elhagytuk Eunji házát magamhoz rántottam Winwint és az ajkaira tapadtam. Élvezve édes ízét mélyítettem el a csókot, majd pár perc után elszakadva puha párnáitól néztem a szemébe.
- Szerintem az első utunk vezessen a lakásomra – kacsintottam rá, mire elvigyorodva kezdett el a házam felé húzni. Alig negyedóra alatt érkeztünk meg hozzám, de nekem már ez az idő is sok volt, így, amint becsukódott mögöttünk a lakás ajtaja, már is az előszoba falának toltam Shichenget és az ajkaira tapadva kezdtem el megszabadítani a ruháitól.
- Taeyong – sóhajtja a nevem, amint elválva ajkaitól csókolok a nyakára. Megremegve futtatja az ujjait a hajam közé, egyre jobban oldalra billentve a fejét, hogy jobban hozzáférjek az érzékeny területhez. Nemhiába, a nyak és a váll találkozási pontja minden omegának érzékeny, hiszen ez az a pont, ami másokhozkötheti őket. Ingerlően karcoltam végig a bőrt a fogaimmal, mire felnyögve tépte meg a hajam. – Ah, Tae – nyöszörögte, majd csalódottan nyüszített fel, mikor eltávolodtam a nyakától.
- Gyere – fogtam meg a kezét, ahogy elléptem előle, majd a szobámba vezettem. Lassan lefektettem az ágyra, de még mielőtt fölé másztam volna, megszabadítottam magam a pólómtól, mikor viszont a farmerem következett volna, Winwin feltérdelve csúsztatta a kezemre a sajátját.
- Majd én – motyogta kipirosodott arccal, majd eltolva az útban lévő végtagomat kezdte el kibontani az övem, amit a nadrágom gombja követett. Amint az anyag engedett a szorításából, Shicheng az öv bújtatójába akasztva az ujjait, kezdte el lefelé húzni a fölösleges ruhadarabot, miközben végig a szemembe nézett.
- A múltkor te kényeztettél engem – suttogja, ahogy jobb kezét még alsónadrággal fedett merevedésemre simítja, mire felsóhajtok. – Most én jövök – kacsint rám, majd alig egy pillanat alatt szabadít meg az utolsó ruhadarabomtól, hogy aztán hosszú ujjat a tagom köré kulcsolva kezdjen masszírozni.
- Ah – sóhajtok fel, kezeimet a hajába vezetve, kicsit megtépve a puha tincseket, mikor gyorsít a keze mozgásán.
- Ugye milyen jó érzés? – suttogja vággyal teli hangon, amitől kiráz a hideg.
- Az.
- Lehet jobb is – mondj, majd meg sem várva a válaszom veszi ajkai közé a férfiasságom. Hangosan felmorranva tépem meg újra a haját, igyekezve visszafogni magam, de mikor megszívja a makkomat, nem bírom tovább és előre lököm a csípőmet, mire felnyög. Egész testemen végig fut a borzongás, de mivel nem szeretném, hogy ilyen hamar vége legyen a mókának, megállítom Winwint, majd lehajolva hozzá részesítem egy szenvedélyes csókban, miközben lassan hanyatt döntöm az ágyon. Amint a háta a matrachoz ért elszakadtam az ajkaitól, majd villámsebességgel szabadítottam meg a maradék ruhájától.
- Gyönyörű vagy – suttogtam, végig vezetve a kezeimet tökéletes testén, élvezve selymes bőrének érintését. Kezeim útját óvatos csókok követték, borzongást váltva ki az alattam fekvőből. Végig csókoltam a felső testét, majd elérve csípője vonalát fordultam vissza, hogy az utam végén nyaka puha bőrébe mélyesszem a fogaimat, milliméterekre a legérzékenyebb ponttól.
- Taeyong – nyögte a nevemet, fellökve a csípőjét, mire felmorranva szakadtam el a nyakától.
- Finom vagy – nyalta meg az ajkaim, majd az övéire tapadva nyitottam széjjelebb a lábait. Elszakadva tőle emeltem a szájához három ujjamat, mire ő készségesen vette őket az ajkai kö0zé, úgy cuppogva rajtuk, ahogy nemrég az én tagomon is tette. Mikor úgy gondoltam elég nedvesek már az ujjaim újra végig simítottam a testén, meg sem állva, míg el nem értém bejáratát.
- Lazíts – suttogtam, ahogy feltoltam benne az első ujjam. Nedves, forró és szűk. Fel kellett sóhajtanom az érzéstől, majd, hogy ne csak nekem legyen jó, lehajolva kezdtem el Winwin nyakát csókolgatni, szabad kezemmel belső combját cirógatva.
- Elég – nyögte Shicheng, mikor már három ujjammal tágítottam, egyre többször bökve meg a prosztatáját, amitől minden egyes alkalommal megremegett. – Téged akarlak! – mondta, mire én egy pillanatnyi habozás nélkül húzogattam ki belőle az ujjaimat, hogy valami nagyobbat nyomjak a bejáratának, amitől kirázta a hideg. Lassan kezdtem el feltolni magam benne, figyelve minden rezdülését, nem akarva fájdalmat okozni neki, de az arcárra kiülő élvezettel teli arckifejezés megnyugtatott.
- Istenem – nyögöm, amint végig érek benne. – Olyan nedves és szűk vagy – nyögöm, kicsit megmozdítva a csípőmet, amitől felnyüszít, de a hangjában nyoma sincs a fájdalomnak, így újra megmozdulok.
- Ah, Tae-yong – nyöszörgi a nevem, lábait a derekam köré kulcsolva, halkan nyögdécselve, ahogy felveszek egy lassú, de kellemes tempót, egész addig nem gyorsítva, míg Shicheng nem kéri. – Ez az! – sikolt fel, ahogy gyorsabb mozgásba lendülök. – Mélyebben! Erősebben! – követei, én pedig több, mint hajlandó vagyok megadni neki, amit kér. Egyre gyorsabban mozogva hajszoljuk a gyönyört és nyögéseink hangját csak az egymástól lopott csókok törik meg. Érzem, hogy egyre közelebb a vége, mint ahogy azt is, hogy Winwin falai is egyre szorosabbra zárulnak körülöttem, így egyik kezemet merevedésére vezetve kezdem el masszírozni, csípőm mozgásával megegyező tempóban.
- Együtt – nyögöm, mire csak bólint, majd megnyalva kiszáradtajkait karolja át a nyakam, hogy egy újabb csókba rántson. Két perccel később, Shicheng háta ívbe feszült és elszakadva az ajkaimtól nyögte a nevem, ahogy elérte a gyönyör, rántva magával engem is. Néhány lassú lökéssel levezettem az élvezetet és már épp húzódtam volna ki belőle, mikor szorosabbra fonta derekamon lévő lábait.
- Ne – pihegte, mire megálltam a mozdulatban. – Szeretném, ha – kezdi -, ha bennem lennél, miközben megjelölsz – suttogta halkan, elpirulva, mire én csak döbbenten néztem rá.
- Ez minden vágyam, de biztos vagy benne?
- Szeretlek – nézett mélyen a szemembe. – Te vagy az egyetlen alfa, akinek valaha engedni fogom, hogy így érjen hozzám - simít végig a hátamon -, és szeretném, ha ezzel mindenki tisztában lenne – mosolyog fel rám.
- Én is szeretlek – suttogom a füléhez hajolva, majd nem habozva tovább mélyesztem agyaraimat a nyaka puha bőrébe, élvezve, ahogy nem csak a testünk, de a lelkünk is egybe olvad, biztosan tudva, bármi is történjék, életünk végéig együtt fog verni a szívünk.

­*Külső szemszög*

      Ha valaki, kicsit több, mit egy hónappal ezelőtt azt mondja Eunjinek, ő lesz a legboldogabb ember, hogy a két barátját megjelölték, enyhén szólva is hisztérikus nevetésben tört volna ki, majd ajánlott volna egy jó orvost az illetőnek. De most, hogy ő maga is farkasként bújik párja karjai közé, miközben a körülötte lévőket hallgatja, biztos megbánta volna tettét. Mert valóban ő az egyik legboldogabb ember, azaz farkas a földön. Örül, mert látja Doyoung-on, hogy fülig szerelmes az ő JaeJae-ébe, aki hasonló képpen érez az omega iránt. Örül, mert Winwin is megtalálta a boldogságot Taeyong oldalán és annak is, hogy végre mind tagjai lehetnek egy falkának, egy igazi családnak. És bár némiképp keserédes pillanat volt, hogy a vadász családjától végleg búcsút kellett vennie, tudta itt van a legjobb helyen.De a sors nem csak vele játszott furcsa játékot, az is számlájára írható, hogy mind Kun, mind Lucas a falka, mondhatni barátaivá váltak, miután elmesélték, hogyan indultez az egész.
      De talán nem is baj, hogy így történt, hogy azon a napon Shicheng és Yukhei találkoztak, hiszen az a találkozó vezetett el idáig, egy új út kezdetig, amelyet boldogság övez majd.

14. fejezet

Winwin pov.:

      Eunji ájulása után azonnal hazafelé vettük az irányt, út közben értesítve az orvosát, aki már az ajtóban várt minket, mire haza értünk. De ennek már fél órája és az orvos még mindig nem jött ki a lány szobájából.
- Kezdek nagyon aggódni – sóhajtottam fel-alá mászkálva, mire Taeyong elém lépve állít meg.
- Nem lesz baj, Eunji erős lány – suttogja, majd magához ölel.
- Tudom, csak… - suttogom a nyaka puha bőrére, egyre közelebb bújva hozzá. – Nem szeretnék egyedül maradni.
- És nem is fogsz – mondja, majd eltolva magától pillant a szemeimbe. – Itt van neked Doyoung, én és egy egész falka – mosolyog rám – és meglásd, pár nap és Eunji újra a régi lesz – próbál nyugtatni, én pedig hinni szeretnék neki, de a rossz előérzetem megakadályoz benne. Épp szólásra nyitnám a számat, mikor végre kinyílik a szoba ajtaja. Mind a kilépő orvos felé kapjuk reménnyel telt tekintetünket, de az orvos csak megrázza a fejét.
- Sajnálom, de nem tudok rajta segíteni – mondja halkan, de én alig fogom fel a szavait. Még hallom, ahogy Doyoung felsír, de a hangja olyan, mintha méterekre lenne tőlem, a látásom elhomályosodik és csak az előttem lévő nyitott ajtóra tudok koncentrálni. Remegő lábakkal indulok meg a szoba felé, hallva, hogy valaki a nevemen szólít, de nem állok meg. Látnom kell, vele kell lennem!
- Szia – suttogom hallkan, ahogy az ágy szélére ülök, óvatosan simítva kezem az arcára, könnyes szemekkel, de mosolyogva gondolna vissza rá, mennyire utálta, ha az arcát piszkáltuk. – Nem adhatod fel – suttogtam, mintha hallaná. Vártam, hogy válaszoljon, hogy kinyissa a szemét és azt mondja: hé, semmi baj… De nem tette meg. Csak lassú, halk szabályos légzése és minden egyes dobbanásértküzdő szíve zavarta meg a szoba csendjét. Halványan érzékeltem, hogy a folyósón lévők beszélgetni kezdenek, kérdezgetik az orvost, mit is tehetnénk, de ő mindig csak ugyan azt feleli.
- És a korház? – érkezik egy kérdés Jaehyun-tól.
- A legközelebbi speciális korház, ahol kezelhetnénk Inchonban van, de félek nem élné túl az utat – feleli az orvos.
- És ha mégis? – kérdi Doyoung és hallom a hangjában a fájdalmat.
- Akkor sem tehetnénk sok mindent, talán pár nappal meghosszabbíthatnánk az életét, de… Eunji egyértelműen a tudtomra adta, nem akar kórházban  meghalni, ő csak…
- Szeretne velünk lenni – fejezi be a doki helyett az omega, majd léptek zaja hangzik fel és besüpped mellettem az ágy.
- Minden rendbe fog jönni – suttogja Tae.
- Nem tudom… Nem tudom mihez kezdjek nélküle – szipogom, mire Taeyong átkarolva a derekamat ölel magához.
- Kell lennie valaminek, bárminek, ami meggyógyítja – suttogom magam elé, megszorítva a lány jéghideg kezét.
- Bár csak lenne – sóhajtja a mögöttem ülő, egyre szorosabban ölelve, ahogy testem rázkódni kezd a sírástól.
- Talán – szólal meg a szobába éppen belépő Doyoung -, talán van is.
- Mi lenne az? - fordulok felé reménykedve.
- Ha valaki átváltoztatná – suttogja hallkan, nagyon jól tudva, a szobában senki sem képes erre. Nagyon ritka az olyan farkas, aki képes az emberek átváltoztatására.
- Erre nem sok esélyt látok – sóhajtom, mire Doyoung is lehajtja a fejét.
- Én tudok egy farkast, aki képes lehet rá – szólal meg Jae is, mire rá pillantok.
- Ő nincs egy kicsit messze? – kérdez rá Taeyong, mire Jaehyun csak megrázza a fejét.
- Nem apára gondoltam – mondja.
- Hát?
- Markra, Mark Leere – feleli, mire ledöbbenek.
- Tessék?
- Ugye nem rég volt a zéták beavatása, hol Mark alfává vált – kezdi, mire bólintok. Ezt eddig is tudtam. – Nos, mint kiderült, nem átlagos. Két napja azzal hívta fel Taeilt, hogy véletlenül megharapta Haechan-t és a srác másnap zöld szemekkel, omegaként ébredt – meséli, nekem pedig leesik az állam.
- És tud segíteni Eunji-n is?
- Kiderítjük – mondta, majd az ajtó felé indult. – Idehozom.
      Jae távozása után újra kezdtem a mászkálást, még Doyoung az ágy szélén ülve bámulta a földet, addig Taeyong az ablaknál állva nézte az udvart.
- Hol van már? – kérdeztem vagy ezredszerre, de mikor nem érkezett válasz, csak sóhajtottam egyet, majd Tae-hez sétálva fordítottam magamfelé és bújtam a karjai közé. – Remélem időben itt lesz! – Épp, hogy csak kimondtam a gondolatom, meghalottam nyitódni a bejárti ajtót, majd alig fél perccel később két alfa és egy kicsit zavart omega jelent meg a szobában.
- Hála az égnek, hogy itt vagytok – mondtam, majd Mark felé pillantottam. – Tudod miért hívtunk ide?
- Mondhatjuk – vakarta meg a tarkóját. – De… Nem tudom, hogy segíthetek-e. Egyrészt, nem tudom, hogy Hyuck-ot, pontosan hogyan változtattam át, másrészt… nem tudom, hogy a harapásomnak milyen következményei lennének – mondja, miközben kipirul az arca, és alig láthatóan, de megszorítja Donghyuck kezét.
- Nem kell félned, megjelölni nem fogod, ahhoz többször is meg kéne harapnod – nyugtatja meg Doyoung, majd még hozzá teszi. – Nem mellesleg, belé nem vagy szerelmes – mosolyodik el, mire Mark bólint, majd elengedve Haechan kezét lép az ágyhoz és feltérdel Eunji mellé.
- Próbáljuk meg – suttogja, majd alig egy pillanattal később Eunji bőrébe mélyeszti az agyarait. Néhány hosszú másodpercig nem lehet mást hallani, csak Eunji egyre lassuló szívverését, majd egy hosszú pillanatig néma csend telepszik a szobára, hogy aztán újra szívdobbanások töltsék meg a teret, melyek egyre erősebbek és erősebbek lesznek. Boldogan elmosolyodva rohanok a lány ágyához, majd megragadom a kezét.
- Ez az nagylány, meg tudod csinálni!

** két héttel később**

      Boldog mosollyal az ajkaimon pillantok körbe a kis nappaliban nyüzsgő tömegen, figyelve ahogy a régi és új barátaim lassan egy csapattá kovácsolódnak.
- Olyan jó, hogy mind itt vannak nekünk – döntöm a fejem a mellettem ülő Taeyong vállára.
- Igen – feleli, összekulcsolva az ujjainkat. – De leginkább annak örülök, hogy te itt vagy – mondja, puszit nyomva az orrom hegyér, mire felkuncogok.
- Oh, a kis szerelmesek – szólal meg Johnny, majd előkapva a telefonját örökíti meg a pillanatot, hogy fél másodperccel később a párja orra alá dugva a fotót, kezdjenek el kuncogni valamin, de jelenleg ez sem tudja tönkre tenni a kedvem. Boldog vagyok, még akkor is, ha kicsit döcögősen jutottunk el idáig, gondolok vissza az elmúlt napokra.
      Meg kell hagyni mozgalmas két hetünk volt, kezdve onnan, hogy Eunji farkassá vált. Az igazat megvallva aggódtunk, hogy haragudni fog ránk, amiért a beleegyezése nélkül hoztuk meg ezt a döntést, de láthatóan nem zavarta a dolog. Talán azért sem, mert nem omegává, hanem bétává változott, ami kicsit meglepő, de a vadász vérének tulajdonítottuk a dolgot, mint ahogy azt is, hogy alig két napja volt farkas, de már is sikerült becserkésznie egy Jungwoo nevű bétát, akivel nagyon hamar megtalálták a közös hangot. Aminek köze lehet ahhoz, hogy Eunji is rájött a titkolózás nem jó dolog és már az elején elmondta a srácnak, hogy vadász. Doyoung meg is jegyezte, hogy hamarabb is elkezdhette volna gyakorolni az őszinteséget, mire a lány csak szemöldök felvonva mutatott Jaehyunra, amire az omega már nem tudott mit mondani, így mindkettejükből kiszakadta nevetés. Ami Jae-t és Doyoungot illeti, úgy tűnik nagyon szerelmesek, mert alig egy nappal azután társakká váltak, hogy beléptünk Tae falkájába, ami nemcsak velünk, de egy titokzatos ismerőssel is bővült, így végre megismerhettük Yuta pasiát, vagy is társát, Ji Hansol-t is.
- Min jár az agyad? – szakít ki Taeyong hangja a gondolataim közül.
- Csak azon, ami az almúlt hetekben történt – mosolygok rá. – El sem hiszem, hogy vége – sóhajtom.
- Vége lenne? – kérdezi szemöldök felvonva.
- Hát, Lucas rájött, hogy Kun-t szereti és kilépett az életemből, Doyoung összejött Jae-vel, Eunji meggyógyult és úgy néz ki ő is megtalálta a párját, nekem pedig itt vagy te – sorolom. – Szóval vége, nem? – kérdezem, mire megrázza a fejét.
- Nekem ez sokkal inkább hangzik úgy, mint egy új kezdet – mosolyog rám, majd a fülemhez hajol. – Mit szólná hozzá, ha megtennénk az első közös lépésünket ezen az új úton? – kérdezi, olyan hangon, amitől fel kell morranom.
- Miért is ülünk még egyhelyben? – kérdem a nyakába csókolva, mire felkuncogott, majd megfogva a kezemet vezetett ki a házból, hogy azonnal az ajkaimra tapadjon, amint kiléptünk az ajtón.
- Szerintem az első utunk vezessen a lakásomra – kacsint rám, mire elvigyorodva bólintok rá a dologra.

13. fejezet

Doyoung pov.:

      Épp csak elnyomna az álom, mikor a telefonom hangos csörömpölésbe kezd. Felmorranva fúrom az arcomat Jae mellkasába, igyekezve figyelmen kívül hagyni a hangos készüléket, ami végre elhallgat, de alig fél pillanat múlva újra rázendít.
- Nem veszed fel? – motyogja Jaehyun, mire felóhajtok.
- De – kelek ki mellőle, majd a padlóra hajított nadrágomért nyúlok, hogy elő halászva a telefonom szóljak bele. – Ajánlom, hogy fontos legyen – morgom, de a következő pillanatban majdnem kiejtem a kezemből a mobilt. Döbbenten hallgatom a vonal másik végén lévő Eunji beszámolóját, a szám elé kapva a szabad kezem, a lehető legrosszabbra gondolva.
- Nyugodj meg – kérem a lányt, bár én is remegek az idegtől. – Nemsokára ott leszünk – mondom, majd bontva a vonalat kezdem el magamra rángatni a ruháimat.
- Baj van? – kérdi Jae még mindig kicsit fáradtan.
- Igen, méghozzá nagy – felelem hozzá vágva a ruháit. – Öltözz fel – utasítom, mire bólint. Míg elkészülünk tájékoztatom a helyzetről, majd útnak is indulunk. Út közben Jaehyun felhívja Taeyongot, kérve, hogy jöjjön Eunji házához, így mire oda érünk a másik alfa már az ajtó előtt vár minket.
- Zárva van – mondja az ajtóra mutatva, mire csak bólintva tolom odébb, majd előkaparva a kulcsomat engedem be magunkat a házba, azonnal az emeletre rohanva.
- Eunji! – szólítgatom a lányt, mire egy hangos csattanás hallatszik fel a szóbája felől. – Eunji!
- Doyoung, hála az égnek! – hallom meg a lány hangját. – Winwin bezárta az ajtót – világosít fel, mire a zárra pillantok, de a kulcs nincs benne.
- Fenébe – morgom, majd körbe pillantok, hogy mivel is nyissam ki az ajtót, mikor Taeyong lép mellém.
- Állj félre – mondja odébb is tolva. – Eunji, menj az ajtótól – szól be a szobába, majd alig egy pillanattal később berúgta az ajtót.
- Kösz – szusszantotta a kiszabadított lány.
- Hol van Shicheng? – kérdezett rá Tae.
- Bajban – feleli a lány. – Hallgatva rád – néz szúrósan az alfára -, elmondtam neki mindent, mire fogta magát, bezárt ide és elment, ha jól gondolom Lucashoz. Nem tudom mire készül, de biztos vagyok benne, hogy nem fog tetszeni. – magyarázza, miközben magunk mögött hagyjuk a házat, Winwin után indulva.

Winwin Pov.:

      Nem vesztegetve az időt, a lehető leggyorsabban indultam Lucas keresésére, a családjától megtudva, hogy a tóparti kis háznál van. Figyelmen kívül hagyva a torkomban dobogó szívem és a tüzelésem nyomán felbolydult hormonjaimat rohantam el a kis faházig, de nem találtam ott senkit. Már épp azon voltam, hogy körbe nézek a környéken, mikor is egy ismerő illat csapta meg az orromat, majd egy ugyan csak ismerő hang törte meg a csendet.
- Mit keresel itt?
- Hozzád jöttem – felelem a hang irányába fordulva, tekintetemet az előttem álló szemeibe fúrva.
- Mégis miért?
- Mertvéget akarok vetni ennek az egésznek – mondom közelebb lépve hozzá. – Vedd el, amit akarsz – kezdtem halkan, lehajtott fejjel. – Aztán tűnj el az életemből.
- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? – kéredzi, egyre közelebb lépve hozzám, bal kezét az arcomra simítva, mire bólintok. Nem vagyok képes megszólalni, nem akarok több hazugságot kiejteni az ajkaimon, csak véget akarok vetni ennek. Eunji-ért, magamért, Taeyong-ért, miközben imádkozom azért, hogy ezt megbocsátsa nekem. – Sokat vártam erre a pillanatra – suttogja halkan -, de… - folytatná, ám agy éles kiáltás félbe szakítja.
- Miért jöttél ide? – hallom meg Kun hangját. – Nem tudnád békén hagyni, legalább most, hogy mással vagy? Vagy neked egy alfa nem elég? – kiált rám felháborodottan és meg is indul felém, de már nem ér el. Valahonnan a semmiből felbukkan Doyoung és ledönti a lábáról az éppen felém tartó omegát, mire Lucas elengedve engem indul meg feléjük, de még mielőtt Doyoung-hoz érhetne egy ököl landol az arcában, aminek Jae a tulajdonosa. Yukhei ugyan megtántorodik, de talpon tud maradni, így visszatámad, amit Jaehyun a sérült karjának hála nem tud kivédeni, ezért Doyoung lépközéjük, gyomorszájával állva az ütés útját. Ahogy felhangzik Doyoung hangos nyüszítése én is észhez térek és már épp a segítségére indulnék, mikor Taeyong elkapva a karomat ránt vissza. Döbbenten és kicsit dühösen pillantok rá, de a következő pillanatban újra a verekedők felé kapom a tekintetem, ahogy meghallom Eunji hangját.
- Elég! – Kiált fel, talpra rántva a mellette térdelő Kunt, mire minden tekintet rá szegeződik. Jae kihasználva a pillanatnyi csendet rántja a háta mögé Doyoungot, majd várakozóan pillant a vadászra, de Eunji csak Kun felé pillantva kezdene beszélni, ha a felé lendülő Lucas nem akadályozná meg ebben. – Azt mondtam elég! – szól rá a lány, mellkason rúgva a rendetlenkedő alfát, aki csak megrázza a fejét és újra a lánynak rontana, ha ő nem rántaná maga elé az eddig rajta támaszkodó omegát, majd jobb kezét az álla alá csúsztatva emelte vel a fejét, a nyakanál tartva stabilan a kínait.
- Ha bántani mered – sziszegte Yukhei, gyilkostekintettel méregetve Eunjit. – Megöllek!
- Remek – forgatja meg a szemeit a lány. – Most, hogy mindenki rám figyel, úgy gondolom ideje tisztázni ezt-azt. Először is, gratulálok nektek – mosolyog a DoJae párosra, mire az említett omega elpirulva hajtja le a fejét. – Másodszor, Taeyong – pillant ezúttal felénk. – Tudom, hogy vigyázni szeretnél Winwinre, de áld az eget, amiért volt annyi eszed, hogy nem rontod meg – vigyorodik el. Szóval tudta, hogy meglátogatott. – Most pedig –fordítja vissza a tekintetét Lucasra. – Mint észre vehetted, elég sokan ellenzik a Shichenghez történő közeledési kísérleteid. De bármily meglepő is, nem Winwin, nem Taeyong, de még csak nem is Doyoung vagy én vagyunk azok, akik a legjobban gyűlölik a „kapcsolatotok” gondolatát – mondja, mire Lucas testtartása enyhül, tekintete érdeklődővé válik. – Az a személy, aki a leginkább távol szeretne tudni Shichengtől, nem más, mint Kun, a legjobb barátod, aki mindig ott volt neked, ha segítség kellet és te is neki -húzza félmosolyra az ajkait, nekem pedig kezd összeállni a fejemben a kép, ahogy rájövök, hova vezetett volna az a „de”, ha Lucas befejezi a mondatát. – Törődtök egymással és ez nem véletlen, ugye? – vonja fel a szemöldökét a lány.
- Én, nem tudom – motyogja halkan Yukhei.
- Dehogy nem! Csak nézz rá – mondja Eunji, Lucas karjai közé lökve Kunt. – Szerinted engedte volna, hogy hozzá érj, megtette volna azokat a dolgokat, amiket érted tett, ha nem szeretne? – kérdezi meg nyilvánvalót, de még mielőtt választ kaphatnánk, egyidegen falka jelenik meg a fák között.
- Kik vagytok ti? – érkezik a kérdés egy magas, fekete hajú sráctól. – És mit kerestek a területünkön?
- Lee Taeyong – lép előre az eddig mellettem álló alfa. – És egy kisebb nézeteltérés hozott minket ide.
- Miféle nézeteltérés?
- Majd én elmagyarázom – szólal meg Kun, de ahogy ellép Lucas mellől megbicsaklik a lába és ha az alfa nem kapná el a földön kötne ki.
- Kun – lépet elé a srác, majd megemelte a kínai feléjét. – Ki tette ezt veled? – kérdezte, de az omega csak lesütötte a pillantását. Viszont a fiúnak nem volt szüksége válaszra, a kínaihoz hajolva szippantotta be az illatát, majd felismerve az övével keveredő idegen szagot pillantott Doyoungra.
- Te! – lépett az omega elé, de még mielőtt hozzá érhetett volna Jae közéjük állt.
- Ha kezet mersz rá emelni, velem gyűlik meg a bajod – sziszegte, mire az idegen elvigyorodott.
- A mi területünkön vagytok, itt a mi szabályaink az érvényesek – kezdte -, ha az omegád kezet emel az én falkám valamelyik tagjára, akkor én büntetem meg érte – mondja félre lökve az alfát, majd a hátráló Doyoung felé indul. Felemeli a kezét, majd kiengedve karmait lép közelebb a remegő omegához, de még mielőtt hozzá érhetne Eunji elé lép.
- Csakhogy ez az omega az én védelmem alatt áll! – szisziszegi, feltűrve a ruhája ujját, hogy az alfa is lássa, kivel áll szemben.
- Egy vadász – nyugtázza, ahogy felismeri a tetoválást, majd leengedi a karját.
- Igen – bólint a lány. – Mint mondtuk, egy kisebb félreértés hozott ide minket, de már távozunk is. Ha ki szeretnéd deríteni mi történt, kérdezd Yukhei-t és ha azinformációk hallatán is bajod van, akkor talán megbeszélhetjük egy semleges területen – mondja, mire a srác habozik egy pillanatig, de végül rábólint a dologra, majd intve egyet jelez a falkájának, ideje távozni. Lucas még vet felénk egy pillantást és eltátog egy hangtalan köszönömöt is, majd karjait szorosan Kun köré fonva vezeti el a sérült omegát.
- Vége! – sóhajtom, ahogy egyedül maradun a kis tisztáson, de az örömöm csak addig tart, amíg meg nem hallom a vadász megtört hangját.
- Talán túlságosan is – motyogja, majd a földre zuhan.
- Eunji!