Oldalak

2018. június 21., csütörtök

1. Extra - Marked (18+)



Johnny pov.:

                Nem tudom elhinni, hogy Taeil még mindig haragszik rám! Egyszerűen beleőrülök abba, hogy nem érhetek hozzá és kezdem megérteni miről is beszélt két nappal ezelőtt, azon a bizonyos éjszakán. Most is itt ülünk a parkban Jae-t é Taeyongot várva és még csak hozzám sem szól. Inkább beszélget a japánnal engem meg majd megöl a féltékenység, annak ellenére, hogy tudom Yuta soha nem nézne úgy Taeilre, ahogy azt én teszem.
- Tudod, én a helyedben oda mennék hozzájuk – szólal meg mellettem Ten, mire felé kapom a pillantásom. Azt sem hallottam, hogy megérkezett, pedig a thai nem tartozik a csendes személyiségek közé.
- Mi?
- Ugyan már Johnny, süt rólad a féltékenység, csoda, hogy nem égettél még lyukat a tekinteteddel Yuta hátába – vigyorodik el és én már épp válaszolnék, mikor megérkezik a másik két alfa is.
- Bocs, hogy késtünk, de feltartottak minket – mondja Taeyong, majd rögtön a lényegre is tér. – Szóval, kéne valaki, aki távol tartja egy kicsit Doyoungot és Eunjit Shichengtől. Arra gondoltam, hogy Yuta el tudná vonni egy kicsit a lány figyelmét – vázolj a tervet, mire a japán bólint. - Doyoungot ki vállalja? Johnny?
- Persze, hogy vállalja, nem igaz? – Válaszol helyettem Taeil, majd sarkon fordul és lelép.
- Én a helyedben utána mennék – súgja oda Ten és igaza van. Ez nem mehet így tovább!
- Bocs – morgom, majd az elsiető béta után rohanok.

- Taeil várj! – szólok utána.
- Miért is? Kellek a kis tervedhez?
- Igen – mondom végre úton érve, elkapva a karját késztetve megállásra. – Szerepelsz a terveim között.
- Remek – mondja szem forgatva, megpróbálva kiszabadítani a karját a szorításomból.
- Úgy tűnik félre értettél – mondom magamhoz rántva őt, majd a füléhez hajolok. – Szerepelsz a terveim között, mert szeretném, ha a jövőm része lennél, mint a párom. Nem érdekel ki mit mond vagy gondol, szeretlek Moon Taeil!
- Bizonyítsd! – morogja, majd az ajkamira tapad. Szégyentelenül csókolva egymást állunk az utca közepén és az sem érdekel, hogy ki lát meg minket, csak érezni akarom őt.
- Két lehetőséged van – mondom, miután elváltunk egymástól. – Egy, visszamegyünk a többiekhez és most elmondjuk, hogy te hozzám tartozol, vagy megvárjuk a holnapot, de cserébe rohadt gyorsan átmegyünk hozzád – morgom, csípőmet az övének szorítva, hogy érezze melyik választás esne jobban.
- Még szerencse, hogy közel lakom –vigyorodik el, majd megragadva a csuklómat kezd el maga után húzni.
Néhány hosszú perccel később végre bezárul mögöttünk Taeil lakásának az ajtaja én pedig nem várva tovább lököm is azonnal a falapnak, hogy ajkaira tapadhassak. Amilyen hevesen csókolózunk olyan hevesen rángatjuk le egymás ruháit is lassan megindulva a nappali felé, ahol Taeil meg is állna, de én tovább húzom a hálószobába.
- Olyan régen érhettem hozzád így utoljára, hogy most minden pillanatát maradéktalanul ki szeretném élvezni – suttogom az ajkaira, majd magammal húzom az ágyra és lassan magam alá fordítom. – Szeretlek – suttogom a fülébe, majd lágy csókokkal hintem tele a nyakát úgy haladva egyre lejjebb, itt-ott megszívva a puha bőrt, kicsalva pár sóhajt az alattam fekvőből. Mivel a ruháink nagy részét már elhagytuk útközben nincs nehéz dolgom. Ahogy a csókjaimmal haladok egyre lejjebb úgy csúsztatom a kezemet az alsójába, mire elhagyja az ajkait az első nyögés is, aminek számát a sokszorosára növelem, ahogy ujjaimat merev tagja köré kulcsolva kezdem el mozgatni a kezem, abba nem hagyva teste csókolgatását. Mikor ajkaimmal elérem csípője vonalát abba hagyom kényeztetését és megszabadítom az alsójától, majd feltérdelve nézek végig a testén.
- Még mindig gyönyörű vagy – suttogom. Ahogy végig vezetem rajta a pillantásom, igyekszem az emlékezetembe vésni a látványt. A formás lábait, keskeny csípőjét, gyorsan emelkedő-süllyedő mellkasát, kipirosodott arcát, szerelemmel és vággyal teli tekintetét, és tudom, nem csak a testét szeretném a magaménak tudni, de a lelkét is. – Teljesen a magaménak akarlak tudni – suttogom ajkaihoz hajolva, mélyen a tekintetébe fúrva a sajátomat.
- Akkor tégy a magadévá, teljesen – suttogja elfordítva a fejét és tudom mit akar.
- Nem szeretném, hogy fájjon – suttogom aggodalmasan, puha csókot hintve nyaka szívásfoltokkal tarkított bőrére.
- Nem fog – mondja rám pillantva. – Nem fog, mert szeretlek – mondja, bennem pedig átszakad a gát. Lassan merülve el a testébe mélyesztem a nyaka puha bőrébe az agyaraim élvezve a testemben szétáradó forróságot. A ködös tudatom fátyolján keresztül még hallom, ahogy Taeil felsír az élvezettől, majd elszakítom ajkaimat a puha bőrtől és ámulattal csodálom a harapásom gyönyörű nyomát a szerelmem nyakának hibátlan bőrén. De nem sokáig nézegethetem a művem, ugyanis Taeil türelmetlenül fellökve a csípőjét szól rám, hogy mozogjak és nem kell kétszer mondania. Szinte teljesen kihúzódom belőle, majd úgy lököm magam vissza, minden egyes alkalommal érezve, hogy nem csak a testünk, de a lelkünk is egyé vált. Érzem Taeil minden egyes gondolatát, tudom mit szeretne és meg is adom neki. Minden egyes lökésemmel közelebb sodorva a gyönyörhöz és ezzel saját magamat is. Majd az egyik mélyebb lökésemnél eltaláltam a prosztatáját, mire eddig ismeretlen, soha nem hallott hangon sikoltott fel és egy pillanatra le kellett hunynom a szemem, hogy nehogy ez a hang vessen véget az éjszakának.
- Ott! – Sikoltotta, ahogy újra megmozdítottam a csípőmet. – Még! – Nyögte, én pedig nem voltam rest teljesíteni a kérését. Egyre mélyebben, egyre gyorsabban lökve, de mikor éreztem közel a vége, lelassítottam, összekulcsoltam az ujjainkat, majd ajkaira tapadva taszítottam őt a gyönyörbe, ő pedig rántott engem is magával.
Hosszú percekbe telt, mire lenyugodtam annyira, hogy meg tudjak mozdulni, de eltávolodni már nem tudtam Taeiltől, ugyanis a vállaimnál fogva fordított maga alá, majd a csípőmre ülve kezdett lassú mozgásba.
- Olyan jó érezni téged – mondta halkan, lehunyva a szemeit és a szavai hallattán az én testemet is elborította a forróság. – Szeretlek – suttogta hozzám hajolva, alig fél centire állva meg az ajkaimtól.
- Én is szeretlek – suttogtam vissza, majd az ajkaira tapasztottam a sajátom, igyekezve éreztetni vele, hogy mennyire szeretem, hogy soha nem fogom megbánni, hogy ő az a személy, akit megjelöltem, hogy ő lett a társam. Szerelemmel és szenvedéllyel csókoltam, hogy ő se bánja meg soha, hogy az enyém lett!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése