8. fejezet (16+)

Taeyong Pov.:

      Idegesen járom végig a folyósókat. Nem csak azért, mert Eunji félbe szakított minket Winwin-nel, de azért is, mert aggaszt a lány. Nagyon sokat tud a farkasokról és kötve hiszem, hogy ez csak azért van, mert omegákkal barátkozik. A Yutával való beszélgetéséből kiderült, hogy tud a pasijáról, ami azért is meglepő, mert még mi sem láttuk soha.
- Jaehyun! – szólok a barátom után, amint meglátom kilépni a mosdóból.
- Na, ilyen gyorsan végeztetek? – Kérdezi vigyorogva.
- Nem – morgom, mire megváltozik az arckifejezése és kérdő tekintettel pillant rám. – Eunji és Doyoung félbeszakítottak minket.
- Oh.
- Igen, az. Bosszant az a lány és nem csak azért, mert nem akar Winwin közelébe engedni, de azért is, mert valamit titkol, ebben teljesen biztos vagyok – magyarázom, ahogy kifelé indulunk az iskolából. – Szeretném, ha kiderítenéd mi az. Mi köti Winwinhez, mennyit tud a múltjáról és ha már itt tartunk, szeretném, ha utána néznél még valakinek.
- Ki lenne az?
- Csak annyit tudok, hogy Lucasnak hívják és nagy valószínűséggel a másik iskolába jár. Van egy omega barátja, akinek Kun aneve.
- Értem.
- Kérd meg Tent és a barátnőjét, illetve Yutát, hogy segítsenek, hátha Hansol tud valamit a kölyökről, ha már iskolatársak.
- Rendben. Te addig, mit fogsz tenni?
- Meglátogatom az én kis Shichengemet – vigyorgok rá, majd elköszönve tőle indulok meg Eunji háza felé. Tennek hála, tudom, hogy Doyoungnak van egy bátya ki alfa, így nem hinném, hogy oda vitték volna, az én kis omegámat. Valamint az Emma kiderítette nekem, hol lakik a lány, így egyenesen oda indulok. Alig tíz perc alatt érem el a lány lakását és ahogy látom nincs itthon, de azért nem árt óvatosnak lennem.  Körbe pillantok a csendes kis utcán és amint meggyőződöm róla, hogy senki sem jár erre, bemászok a kerítésen, ezzel a hátsó udvarra kerülve. Körbe futtatom a tekintetem a házon, keresve, vajon melyik szoba lehet Shicheng-é, mikoris megakad a tekintetem egy ablakon, ahonnan halk zene szűrődik ki, bingó! Elvigyorodva nézek körbe az udvarban, majd felkapva pár kavicsot kezdem el dobálni az ablakot, aminek az üvege mögött nemsokára megjelenik a keresett személy. Szemöldök ráncolva pillant körbe a kertben, majd megakad rajtam a tekintete, ahogy a szemeimbe pillant, zöldenizzanak fel az íriszei, de lényegesen nyugodtabbnak tűnik, mint egy órával ezelőtt.
- Te meg mit csinálsz itt? – kérdi, amint kinyitotta az ablakot.
- Meglátogatlak – vigyorgok rá, mire ő is elmosolyodik és nagyon remélem, ez nem csak azért van, mert az én szemeim is felveszik a kék színt, ami jelzi a belső alfám, már nagyon a közelében lenne. – Bemehetek?
- Elől nem tudlak beengedni, Eunji bezárt a szobába – forgatja meg a szemeit.
- Nem baj – mondom, majd lendületet véve rugaszkodom el a talajtól, a farkas énemre bízva magam ragadom meg az ablak alatti ereszt, majd onnan feltolva magam kapaszkodom meg az ablakpárkányban, így fél perccel később már Winwin mellett állok a szobában.
- Ez szexi volt – motyogja pillantását a padlóra szegezve.
- Nem annyira, mint te – pillantok végig rajta, megnyalva az ajkaim, hogy tekintetem találkozik a hosszú pólója alól kilógó meztelen combjaival. Közelebb lépve a pironkodó sráchoz emelem meg a fejét az állánál fogva, majd kéken izzó íriszeimet az ő smaragdként izzó tekintetébe fúrom. – Hiányoztál – suttogom az ajakira, majd amint lehunyja a szemeit a párnáira tapasztom a saját ajkaimat. Lassan csókolva őt simulok egyre jobban hozzá, kezeimet combjai hátsó felére simítva, úgy cirógatva a puha bőrt. Érintésem nyomán libabőrös lesz és belesóhajt a csókba, amit kihasználva csúsztatom át a nyelvemet az ő szájába, körbe futtatom a fogsorán, majd táncba hívom az övét, minek hatására egyre többször sóhajt bele a felhevült játékba.
- Taeyong – szakítja meg a csókot, ködös tekintettel pislogva rám. – Én… nem…
- Css, nem kell aggódnod – mondom, bal kezemmel végig simítva az arcán. – Nem csinálunk semmi olyat, amit megbánnál – nyomok egy puszit a homlokára. – Csak annyit teszünk, amennyit te is akarsz.
- És ha én mindent akarok – suttogja félénken, mire felmorranok. Olyan jó lenne megadni neki azt, amire én is vágyom, de nem akarom, hogy holnap reggel megbánjon mindent és egy életre megutáljon, amiért kihasználtam az állapotát.
- Megadom, amit csak lehet – suttogom a fülébe, majd megfogva a kezét vezetem el az ágyáig, ahova leülve húzom az ölembe, majd átkarolva a derekát csókolom meg újra.
- Tae-yong – nyöszörgi a nevem, arcát a nyakamba temetve.
- Mi az baba?
- Olyan melegem van – suttogja a nyakam bőrére, amitől kiráz a hideg.
- Tudom baba, de itt vagyok és segítek neked – nyomok egy puszit a feje búbjára, majd felállva fektetem el az ágyon, azonnal fölé is mászva. – Mit tegyek, amitől jobb lesz? – suttogom a fülébe.
- Érj hozzám – kérlel, karjait a nyakam köré fonva, úgy húzva magához még közelebb. Elmosolyodva tapasztom újra össze az ajkainkat, kezeimmel végig simítva a testén, mire belenyöszörög a csókba. – Taeyong – sóhajtja a nevemet, ahogy jobb kezemet az alsója alá csúsztatva kulcsolom ujjaimat félmerev tagja köré. – Úr Isten – sóhajtja, ahogy lassan masszírozni kezdem a férfiasságát, pirosodó arcát a nyakamba rejtve, a bőröm csókolgatásával fojtva el a nyögéseit. Ahogy egyre hangosabb lesz, úgy gyorsítok a kezem mozgásán, kicsit eltávolodva tőle, hogy az emlékezetembe véshessem kéjes arcának látványát.
- Gyönyörű vagy – suttogom, tekintetemet egyre zöldebben izzó íriszeibe fúrva. Még egy kicsit gyorsítok a kezem mozgásán, minek hatására felsírva élvez a markomba, körmeit a vállamba mélyesztve. Leejtett állal figyelem, hogy szemei zölden felizzanak, majd lassan vissza változnak barnává, ahogy Winwin pihegve tér vissza a felhők közül. – Gyönyörű – suttogom újra, óvatosan simítva végig piros arcán, lassú csókba vonva mézédes ajkait. – Pihenj csak – suttogom, majd a mellettünk lévő éjjeli szekrényről magamhoz veszek pár zsepit, amivel megtisztítom a kezem és Shichenget is.
- Itt maradsz? – kérdezi félénken, kezeivel a takaró szélét babrálva, amivel nem rég takartam be.
- Itt – mosolygok rá, majd visszamászva mellé ölelem át takaróval együtt, úgy figyelve, ahogy álomba merül.
      Talán fél óráig feküdhettem mellette, békés arcát figyelve, mikor meghallottam a kapu  nyitódását és nem sokkal később két ismerős illatra lettem figyelmes. Azt hiszem ideje mennem. Csalódottan sóhajtva keltem ki a békésen szuszogó omegám mellől, nyomtam egy puszit a homlokára, majd gyorsan kimásztam az ablakon, így két perccel később már az utcán sétáltam. Levakarhatatlan vigyorral az arcomon kaptam elő a telefonom, hogy küldjek egy üzenetet Shicheng-nek, miben megmagyaráztam neki miért nem ébredhet mellettem, amit őszintén szólva nagyon bánok, de majd eljön az ideje, mint hogy annak is, hogy teljesen az enyém legyen. Ah, nagyon remélem, hogy Jaehyun nem derít ki semmi olyat, ami közém és Shicheng közé állhatna. Bár ezek után, képes vagyok bárkivel és bármivel megküzdeni azért, hogy a magaménak tudhassam!