10. fejezet

Taeyong pov.:

                Jae lakásának nappaliában állva, bámulok ki az ablakon, várva, hogy a ház tulajdonosa haza érkezzen.  De arra, amit látok még én sem számítottam! Szélesen elvigyorodva figyelem, ahogy a barátom a vele érkező felé fordul, majd perverz mosolyra húzva az ajkain kérdez valamit, amire a vele szemben álló csak hevesen megrázza a fejét, majd piros arccal hátrál két lépést, mire Jaehyun elnevetve magát nyúl a srác keze után, hogy közelebb rántva magához súgjon valamit a fülébe, amitől az még vörösebb lesz, majd szélesen elmosolyodva távolodik el újra Jae-től. Azaz csak távolodna, ha az alfa nem rántaná újra magához egy csókra. Jaehyun végül elengedi a paradicsom színű srácot, majd elköszönek egymástól.
- Ha nem láttam volna, amit láttam – szólalok meg, amint Jae belép a házba, ezzel a frászt hozva a felhők között járó alfára. – Akkor is meg tudnám mondani, hogy a vigyorodat egy cuki, piruló omegának köszönheted.
- Taeyong, még egy ilyen és visszakérem a kulcsodat – sandít rám a ház tulaja, mire csak elnevetem magam.
- Inkább azt mond meg nekem, hogy sikerült-e felfedezned mást is a srác száján kívül – vigyorgok rá, mire csak megforgatja a szemeit.
- Ami azt illeti igen – komolyodik el. – Elég sok mindent és garantálom, hogy téged is annyira meg fog lepni, mint engem!
- Akkor ki vele!
- Igazad volt Eunji-vel kapcsolatban, titkol valamit, nem is akármit. De kezdem az elején – mondja leülve a kanapéra, jelezve, jobb, ha én is helyet foglalok. – Ugye múlt héten volt a zéták beavatása – kezdi, mire bólintok. –Az egyik gyerek, név szerint Mark Lee úgymond jóban van vele. Nos, ennek a Marknak van egy haverja, Donghyuck…
- Aki vezeti azt a hülye blogot? – vágok közbe, mire ő bólint.
- Az az igazság, hogy nem is olyan hülye az a blog. Még a nyáron volt egy érdekes bejegyzése, egy diákról, aki a mi iskolánkba jár. Egészen pontosan egy lányról. Az volt a cikk lényege, hogy az ellentétek valóban vonzhatják egymást, már baráti szinten is, mi más magyarázhatná, hogy egy vadász – emeli ki a szót, mire elkerekednek a szemeim -, egy farkasokkal teli iskolába jár, csak azért, mert a barátai is farkasok – fejezi be és várakozóan pillant rám, de jelenleg köpni-nyelni nem tudok ezért folytatja.  – A bejegyzés ugyan alig két napig volt elérhető, de Tennek van róla egy másolata, ami ugyan magában nem mondana sokat, de az Emma hallotta telefonálni ezt a bizonyos lányt. A beszélgetés alatt olyan szavak hangzottak el, mint például, kiképzés, fegyverek és hogy valaki még nem áll készen ezekre.
- És ezzel azt akarod mondani, hogy ez a lány nem más, mint Eunji? – kérdezek rá végül.
- Igen és ha belegondolsz, lehet benne valami. Mint ahogy említetted is, tud Hansol-ról, pedig nem valószínű, hogy látta volna, legalábbis nem Yutával. Illetve az is sejtet valamit, hogy egyáltalán nem ijedt meg egy feldúltalfától és arra sem reagált, hogy falhoz vágtad, mi több!
- Ez megmagyarázza azt is, honnan tudta, hogy Winwinnek „segítségre” van szüksége – teszem hozzá.
- Persze ez még közel sem elég bizonyíték, szóval okosnak kell lennünk. Arról nem is beszélve, hogy úgy néz ki, Eunji is enged az álláspontjából – vigyorodik el.
- Ezt miből gondolod? – Vonom fel a szemöldököm.
- Mint láthattad, a délután egy részét Doyounggal töltöttem, ami annak köszönhető, hogy beszélt Eunji-vel és hála a lánynak, átgondolta a dolgokat és ad nekünk még egy esélyt – mondja, még mindig vigyorogva.
- Mi az, hogy „még egy esélyt”? -Ráncolom össze a szemöldököm. – Jung Jaehyun, van valami, amit el szeretnél mondani nekem?
- Meglehet – vakarja meg a tarkóját. – Már korábban is el akartam mondani, de nem tudtam, mit reagálnál.
- A falkám tagja vagy, nem mellesleg a legjobb barátom, ha baromságot csinálsz sem fogok megharagudni rád – mosolygok rá, amit viszonoz. – Na de, most ki vele? Mi történt köztetek?
- Még a nyáron, volt az a zenei rendezvény, amire Yutáékkal mentem – kezd neki. – Mivel mindenkit más érdekelt, szétváltunk, megbeszélve, hogy a kapunál találkozunk. Mivel elég hamar meguntam a dolgot, elindultam kifelé, de mielőtt a kapuhoz értem volna, neki mentem valakinek. Egy omegának, aki ráadásul tüzelt is. Ott a tömeg közepén, körülöttünk több száz alfával, így gondoltam segítek neki kijutni onnan. Kérdeztem tőle, hogy merre lakik, de már nagyon máshol járt, így nem válaszolt, ezért ide hoztam. Gondoltam, ha lefektetem aludni, akkor majd jobban lesz, esetleg felhívom Taeilt, hogy mit lehet tenni, mert ő úgy is mindent tud. De még mielőtt magára hagyhattam volna, rám mászott. Próbáltam meggyőzni, hogy hülyeséget csinál, de alfa vagyok – vigyorodik el. – Elég hamar meggyőzött róla, hogy nem szeretnék sehova sem menni. Életem legjobb éjszakája volt, de… - akad meg.
- De?
- Reggel mikor felkeltem nem volt mellettem. Eleinte próbáltam úgy felfogni, hogy legalább nem fog nyaggatni, hogy most akkor, mi lesz velünk, de nem tudtam kiverni a fejemből, ami vicces, mert még a nevét sem tudtam. Meg akartam kérdezni Tent, de mivel egész nyáron Thaiföldön volt, úgy gondoltam, nem tudhatja ki ő. Aztán azon az estén, amikor véletlen összefutottunk Winwin-nel, meglátta őt és újra eszembe juttattot mindent. Ezért is örültem, hogy elkezdtél érdeklődni Shicheng után, mert így én is újra a közelébe kerülhettem. És mint látod, megérte – mosolyodik el, majd hírtelen komoly tekintettel pillant rám. – És te? Milyen volt a kis látogatásod? – Vált perverzre a mosolya, mire megforgatom a szemem.
- Sikeres volt – vigyorgok rá. – Bár nem annyira, mint a te nyári kalandod, de remélem ugyan oda vezet, mert… - akadok meg a mondatban, ahogy egy idegen szag csapja meg az orrom. Ahogy Jae-re pillantok, látom, neki is feltűnt az ismeretlen látogató. Lassan felállt a kanapéról, majd kimért léptekkel indult az ajtó felé, de még mielőtt oda ért volna, a nyílászáró hangos csattanással vágódott a falnak és belépett rajta egy feldühödött alfa.
- Szóval te vagy az! – Indult meg felém és mikor Jaehyun elé lépett, hogy megállítsa, csak odébb lökte a barátomat, majd két lépésre tőlem állt meg, dühösen izzó tekintetét az enyémbe fúrva. – Te vagy az az alfa, aki rámászott az ÉN – emeli ki a szót – Winwinemre! – kiált rám.
- Először is, nem hinném, hogy Shicheng a tiéd lenne – kezdem higgadtan. – Másodszor, én nem másztam rá, ő is legalább annyira benne volt, mint én – vigyorodom el, ezzel még jobban feldühítve.
- Te rohadék! Hogy merészeltél hozzá érni?! – Lép közelebb, de nem ijeszt meg.
- Tekintve, hogy Winwin kért meg rá, nem hinném, hogy aggódnom kéne – billentem oldalra a fejem. – Nem mintha közöd lenne hozzá, kedves…?
- Lucas…