15. fejezet (18+)

Taeyong pov.:

      Amint elhagytuk Eunji házát magamhoz rántottam Winwint és az ajkaira tapadtam. Élvezve édes ízét mélyítettem el a csókot, majd pár perc után elszakadva puha párnáitól néztem a szemébe.
- Szerintem az első utunk vezessen a lakásomra – kacsintottam rá, mire elvigyorodva kezdett el a házam felé húzni. Alig negyedóra alatt érkeztünk meg hozzám, de nekem már ez az idő is sok volt, így, amint becsukódott mögöttünk a lakás ajtaja, már is az előszoba falának toltam Shichenget és az ajkaira tapadva kezdtem el megszabadítani a ruháitól.
- Taeyong – sóhajtja a nevem, amint elválva ajkaitól csókolok a nyakára. Megremegve futtatja az ujjait a hajam közé, egyre jobban oldalra billentve a fejét, hogy jobban hozzáférjek az érzékeny területhez. Nemhiába, a nyak és a váll találkozási pontja minden omegának érzékeny, hiszen ez az a pont, ami másokhozkötheti őket. Ingerlően karcoltam végig a bőrt a fogaimmal, mire felnyögve tépte meg a hajam. – Ah, Tae – nyöszörögte, majd csalódottan nyüszített fel, mikor eltávolodtam a nyakától.
- Gyere – fogtam meg a kezét, ahogy elléptem előle, majd a szobámba vezettem. Lassan lefektettem az ágyra, de még mielőtt fölé másztam volna, megszabadítottam magam a pólómtól, mikor viszont a farmerem következett volna, Winwin feltérdelve csúsztatta a kezemre a sajátját.
- Majd én – motyogta kipirosodott arccal, majd eltolva az útban lévő végtagomat kezdte el kibontani az övem, amit a nadrágom gombja követett. Amint az anyag engedett a szorításából, Shicheng az öv bújtatójába akasztva az ujjait, kezdte el lefelé húzni a fölösleges ruhadarabot, miközben végig a szemembe nézett.
- A múltkor te kényeztettél engem – suttogja, ahogy jobb kezét még alsónadrággal fedett merevedésemre simítja, mire felsóhajtok. – Most én jövök – kacsint rám, majd alig egy pillanat alatt szabadít meg az utolsó ruhadarabomtól, hogy aztán hosszú ujjat a tagom köré kulcsolva kezdjen masszírozni.
- Ah – sóhajtok fel, kezeimet a hajába vezetve, kicsit megtépve a puha tincseket, mikor gyorsít a keze mozgásán.
- Ugye milyen jó érzés? – suttogja vággyal teli hangon, amitől kiráz a hideg.
- Az.
- Lehet jobb is – mondj, majd meg sem várva a válaszom veszi ajkai közé a férfiasságom. Hangosan felmorranva tépem meg újra a haját, igyekezve visszafogni magam, de mikor megszívja a makkomat, nem bírom tovább és előre lököm a csípőmet, mire felnyög. Egész testemen végig fut a borzongás, de mivel nem szeretném, hogy ilyen hamar vége legyen a mókának, megállítom Winwint, majd lehajolva hozzá részesítem egy szenvedélyes csókban, miközben lassan hanyatt döntöm az ágyon. Amint a háta a matrachoz ért elszakadtam az ajkaitól, majd villámsebességgel szabadítottam meg a maradék ruhájától.
- Gyönyörű vagy – suttogtam, végig vezetve a kezeimet tökéletes testén, élvezve selymes bőrének érintését. Kezeim útját óvatos csókok követték, borzongást váltva ki az alattam fekvőből. Végig csókoltam a felső testét, majd elérve csípője vonalát fordultam vissza, hogy az utam végén nyaka puha bőrébe mélyesszem a fogaimat, milliméterekre a legérzékenyebb ponttól.
- Taeyong – nyögte a nevemet, fellökve a csípőjét, mire felmorranva szakadtam el a nyakától.
- Finom vagy – nyalta meg az ajkaim, majd az övéire tapadva nyitottam széjjelebb a lábait. Elszakadva tőle emeltem a szájához három ujjamat, mire ő készségesen vette őket az ajkai kö0zé, úgy cuppogva rajtuk, ahogy nemrég az én tagomon is tette. Mikor úgy gondoltam elég nedvesek már az ujjaim újra végig simítottam a testén, meg sem állva, míg el nem értém bejáratát.
- Lazíts – suttogtam, ahogy feltoltam benne az első ujjam. Nedves, forró és szűk. Fel kellett sóhajtanom az érzéstől, majd, hogy ne csak nekem legyen jó, lehajolva kezdtem el Winwin nyakát csókolgatni, szabad kezemmel belső combját cirógatva.
- Elég – nyögte Shicheng, mikor már három ujjammal tágítottam, egyre többször bökve meg a prosztatáját, amitől minden egyes alkalommal megremegett. – Téged akarlak! – mondta, mire én egy pillanatnyi habozás nélkül húzogattam ki belőle az ujjaimat, hogy valami nagyobbat nyomjak a bejáratának, amitől kirázta a hideg. Lassan kezdtem el feltolni magam benne, figyelve minden rezdülését, nem akarva fájdalmat okozni neki, de az arcárra kiülő élvezettel teli arckifejezés megnyugtatott.
- Istenem – nyögöm, amint végig érek benne. – Olyan nedves és szűk vagy – nyögöm, kicsit megmozdítva a csípőmet, amitől felnyüszít, de a hangjában nyoma sincs a fájdalomnak, így újra megmozdulok.
- Ah, Tae-yong – nyöszörgi a nevem, lábait a derekam köré kulcsolva, halkan nyögdécselve, ahogy felveszek egy lassú, de kellemes tempót, egész addig nem gyorsítva, míg Shicheng nem kéri. – Ez az! – sikolt fel, ahogy gyorsabb mozgásba lendülök. – Mélyebben! Erősebben! – követei, én pedig több, mint hajlandó vagyok megadni neki, amit kér. Egyre gyorsabban mozogva hajszoljuk a gyönyört és nyögéseink hangját csak az egymástól lopott csókok törik meg. Érzem, hogy egyre közelebb a vége, mint ahogy azt is, hogy Winwin falai is egyre szorosabbra zárulnak körülöttem, így egyik kezemet merevedésére vezetve kezdem el masszírozni, csípőm mozgásával megegyező tempóban.
- Együtt – nyögöm, mire csak bólint, majd megnyalva kiszáradtajkait karolja át a nyakam, hogy egy újabb csókba rántson. Két perccel később, Shicheng háta ívbe feszült és elszakadva az ajkaimtól nyögte a nevem, ahogy elérte a gyönyör, rántva magával engem is. Néhány lassú lökéssel levezettem az élvezetet és már épp húzódtam volna ki belőle, mikor szorosabbra fonta derekamon lévő lábait.
- Ne – pihegte, mire megálltam a mozdulatban. – Szeretném, ha – kezdi -, ha bennem lennél, miközben megjelölsz – suttogta halkan, elpirulva, mire én csak döbbenten néztem rá.
- Ez minden vágyam, de biztos vagy benne?
- Szeretlek – nézett mélyen a szemembe. – Te vagy az egyetlen alfa, akinek valaha engedni fogom, hogy így érjen hozzám - simít végig a hátamon -, és szeretném, ha ezzel mindenki tisztában lenne – mosolyog fel rám.
- Én is szeretlek – suttogom a füléhez hajolva, majd nem habozva tovább mélyesztem agyaraimat a nyaka puha bőrébe, élvezve, ahogy nem csak a testünk, de a lelkünk is egybe olvad, biztosan tudva, bármi is történjék, életünk végéig együtt fog verni a szívünk.

­*Külső szemszög*

      Ha valaki, kicsit több, mit egy hónappal ezelőtt azt mondja Eunjinek, ő lesz a legboldogabb ember, hogy a két barátját megjelölték, enyhén szólva is hisztérikus nevetésben tört volna ki, majd ajánlott volna egy jó orvost az illetőnek. De most, hogy ő maga is farkasként bújik párja karjai közé, miközben a körülötte lévőket hallgatja, biztos megbánta volna tettét. Mert valóban ő az egyik legboldogabb ember, azaz farkas a földön. Örül, mert látja Doyoung-on, hogy fülig szerelmes az ő JaeJae-ébe, aki hasonló képpen érez az omega iránt. Örül, mert Winwin is megtalálta a boldogságot Taeyong oldalán és annak is, hogy végre mind tagjai lehetnek egy falkának, egy igazi családnak. És bár némiképp keserédes pillanat volt, hogy a vadász családjától végleg búcsút kellett vennie, tudta itt van a legjobb helyen.De a sors nem csak vele játszott furcsa játékot, az is számlájára írható, hogy mind Kun, mind Lucas a falka, mondhatni barátaivá váltak, miután elmesélték, hogyan indultez az egész.
      De talán nem is baj, hogy így történt, hogy azon a napon Shicheng és Yukhei találkoztak, hiszen az a találkozó vezetett el idáig, egy új út kezdetig, amelyet boldogság övez majd.