13. fejezet

Doyoung pov.:

      Épp csak elnyomna az álom, mikor a telefonom hangos csörömpölésbe kezd. Felmorranva fúrom az arcomat Jae mellkasába, igyekezve figyelmen kívül hagyni a hangos készüléket, ami végre elhallgat, de alig fél pillanat múlva újra rázendít.
- Nem veszed fel? – motyogja Jaehyun, mire felóhajtok.
- De – kelek ki mellőle, majd a padlóra hajított nadrágomért nyúlok, hogy elő halászva a telefonom szóljak bele. – Ajánlom, hogy fontos legyen – morgom, de a következő pillanatban majdnem kiejtem a kezemből a mobilt. Döbbenten hallgatom a vonal másik végén lévő Eunji beszámolóját, a szám elé kapva a szabad kezem, a lehető legrosszabbra gondolva.
- Nyugodj meg – kérem a lányt, bár én is remegek az idegtől. – Nemsokára ott leszünk – mondom, majd bontva a vonalat kezdem el magamra rángatni a ruháimat.
- Baj van? – kérdi Jae még mindig kicsit fáradtan.
- Igen, méghozzá nagy – felelem hozzá vágva a ruháit. – Öltözz fel – utasítom, mire bólint. Míg elkészülünk tájékoztatom a helyzetről, majd útnak is indulunk. Út közben Jaehyun felhívja Taeyongot, kérve, hogy jöjjön Eunji házához, így mire oda érünk a másik alfa már az ajtó előtt vár minket.
- Zárva van – mondja az ajtóra mutatva, mire csak bólintva tolom odébb, majd előkaparva a kulcsomat engedem be magunkat a házba, azonnal az emeletre rohanva.
- Eunji! – szólítgatom a lányt, mire egy hangos csattanás hallatszik fel a szóbája felől. – Eunji!
- Doyoung, hála az égnek! – hallom meg a lány hangját. – Winwin bezárta az ajtót – világosít fel, mire a zárra pillantok, de a kulcs nincs benne.
- Fenébe – morgom, majd körbe pillantok, hogy mivel is nyissam ki az ajtót, mikor Taeyong lép mellém.
- Állj félre – mondja odébb is tolva. – Eunji, menj az ajtótól – szól be a szobába, majd alig egy pillanattal később berúgta az ajtót.
- Kösz – szusszantotta a kiszabadított lány.
- Hol van Shicheng? – kérdezett rá Tae.
- Bajban – feleli a lány. – Hallgatva rád – néz szúrósan az alfára -, elmondtam neki mindent, mire fogta magát, bezárt ide és elment, ha jól gondolom Lucashoz. Nem tudom mire készül, de biztos vagyok benne, hogy nem fog tetszeni. – magyarázza, miközben magunk mögött hagyjuk a házat, Winwin után indulva.

Winwin Pov.:

      Nem vesztegetve az időt, a lehető leggyorsabban indultam Lucas keresésére, a családjától megtudva, hogy a tóparti kis háznál van. Figyelmen kívül hagyva a torkomban dobogó szívem és a tüzelésem nyomán felbolydult hormonjaimat rohantam el a kis faházig, de nem találtam ott senkit. Már épp azon voltam, hogy körbe nézek a környéken, mikor is egy ismerő illat csapta meg az orromat, majd egy ugyan csak ismerő hang törte meg a csendet.
- Mit keresel itt?
- Hozzád jöttem – felelem a hang irányába fordulva, tekintetemet az előttem álló szemeibe fúrva.
- Mégis miért?
- Mertvéget akarok vetni ennek az egésznek – mondom közelebb lépve hozzá. – Vedd el, amit akarsz – kezdtem halkan, lehajtott fejjel. – Aztán tűnj el az életemből.
- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? – kéredzi, egyre közelebb lépve hozzám, bal kezét az arcomra simítva, mire bólintok. Nem vagyok képes megszólalni, nem akarok több hazugságot kiejteni az ajkaimon, csak véget akarok vetni ennek. Eunji-ért, magamért, Taeyong-ért, miközben imádkozom azért, hogy ezt megbocsátsa nekem. – Sokat vártam erre a pillanatra – suttogja halkan -, de… - folytatná, ám agy éles kiáltás félbe szakítja.
- Miért jöttél ide? – hallom meg Kun hangját. – Nem tudnád békén hagyni, legalább most, hogy mással vagy? Vagy neked egy alfa nem elég? – kiált rám felháborodottan és meg is indul felém, de már nem ér el. Valahonnan a semmiből felbukkan Doyoung és ledönti a lábáról az éppen felém tartó omegát, mire Lucas elengedve engem indul meg feléjük, de még mielőtt Doyoung-hoz érhetne egy ököl landol az arcában, aminek Jae a tulajdonosa. Yukhei ugyan megtántorodik, de talpon tud maradni, így visszatámad, amit Jaehyun a sérült karjának hála nem tud kivédeni, ezért Doyoung lépközéjük, gyomorszájával állva az ütés útját. Ahogy felhangzik Doyoung hangos nyüszítése én is észhez térek és már épp a segítségére indulnék, mikor Taeyong elkapva a karomat ránt vissza. Döbbenten és kicsit dühösen pillantok rá, de a következő pillanatban újra a verekedők felé kapom a tekintetem, ahogy meghallom Eunji hangját.
- Elég! – Kiált fel, talpra rántva a mellette térdelő Kunt, mire minden tekintet rá szegeződik. Jae kihasználva a pillanatnyi csendet rántja a háta mögé Doyoungot, majd várakozóan pillant a vadászra, de Eunji csak Kun felé pillantva kezdene beszélni, ha a felé lendülő Lucas nem akadályozná meg ebben. – Azt mondtam elég! – szól rá a lány, mellkason rúgva a rendetlenkedő alfát, aki csak megrázza a fejét és újra a lánynak rontana, ha ő nem rántaná maga elé az eddig rajta támaszkodó omegát, majd jobb kezét az álla alá csúsztatva emelte vel a fejét, a nyakanál tartva stabilan a kínait.
- Ha bántani mered – sziszegte Yukhei, gyilkostekintettel méregetve Eunjit. – Megöllek!
- Remek – forgatja meg a szemeit a lány. – Most, hogy mindenki rám figyel, úgy gondolom ideje tisztázni ezt-azt. Először is, gratulálok nektek – mosolyog a DoJae párosra, mire az említett omega elpirulva hajtja le a fejét. – Másodszor, Taeyong – pillant ezúttal felénk. – Tudom, hogy vigyázni szeretnél Winwinre, de áld az eget, amiért volt annyi eszed, hogy nem rontod meg – vigyorodik el. Szóval tudta, hogy meglátogatott. – Most pedig –fordítja vissza a tekintetét Lucasra. – Mint észre vehetted, elég sokan ellenzik a Shichenghez történő közeledési kísérleteid. De bármily meglepő is, nem Winwin, nem Taeyong, de még csak nem is Doyoung vagy én vagyunk azok, akik a legjobban gyűlölik a „kapcsolatotok” gondolatát – mondja, mire Lucas testtartása enyhül, tekintete érdeklődővé válik. – Az a személy, aki a leginkább távol szeretne tudni Shichengtől, nem más, mint Kun, a legjobb barátod, aki mindig ott volt neked, ha segítség kellet és te is neki -húzza félmosolyra az ajkait, nekem pedig kezd összeállni a fejemben a kép, ahogy rájövök, hova vezetett volna az a „de”, ha Lucas befejezi a mondatát. – Törődtök egymással és ez nem véletlen, ugye? – vonja fel a szemöldökét a lány.
- Én, nem tudom – motyogja halkan Yukhei.
- Dehogy nem! Csak nézz rá – mondja Eunji, Lucas karjai közé lökve Kunt. – Szerinted engedte volna, hogy hozzá érj, megtette volna azokat a dolgokat, amiket érted tett, ha nem szeretne? – kérdezi meg nyilvánvalót, de még mielőtt választ kaphatnánk, egyidegen falka jelenik meg a fák között.
- Kik vagytok ti? – érkezik a kérdés egy magas, fekete hajú sráctól. – És mit kerestek a területünkön?
- Lee Taeyong – lép előre az eddig mellettem álló alfa. – És egy kisebb nézeteltérés hozott minket ide.
- Miféle nézeteltérés?
- Majd én elmagyarázom – szólal meg Kun, de ahogy ellép Lucas mellől megbicsaklik a lába és ha az alfa nem kapná el a földön kötne ki.
- Kun – lépet elé a srác, majd megemelte a kínai feléjét. – Ki tette ezt veled? – kérdezte, de az omega csak lesütötte a pillantását. Viszont a fiúnak nem volt szüksége válaszra, a kínaihoz hajolva szippantotta be az illatát, majd felismerve az övével keveredő idegen szagot pillantott Doyoungra.
- Te! – lépett az omega elé, de még mielőtt hozzá érhetett volna Jae közéjük állt.
- Ha kezet mersz rá emelni, velem gyűlik meg a bajod – sziszegte, mire az idegen elvigyorodott.
- A mi területünkön vagytok, itt a mi szabályaink az érvényesek – kezdte -, ha az omegád kezet emel az én falkám valamelyik tagjára, akkor én büntetem meg érte – mondja félre lökve az alfát, majd a hátráló Doyoung felé indul. Felemeli a kezét, majd kiengedve karmait lép közelebb a remegő omegához, de még mielőtt hozzá érhetne Eunji elé lép.
- Csakhogy ez az omega az én védelmem alatt áll! – szisziszegi, feltűrve a ruhája ujját, hogy az alfa is lássa, kivel áll szemben.
- Egy vadász – nyugtázza, ahogy felismeri a tetoválást, majd leengedi a karját.
- Igen – bólint a lány. – Mint mondtuk, egy kisebb félreértés hozott ide minket, de már távozunk is. Ha ki szeretnéd deríteni mi történt, kérdezd Yukhei-t és ha azinformációk hallatán is bajod van, akkor talán megbeszélhetjük egy semleges területen – mondja, mire a srác habozik egy pillanatig, de végül rábólint a dologra, majd intve egyet jelez a falkájának, ideje távozni. Lucas még vet felénk egy pillantást és eltátog egy hangtalan köszönömöt is, majd karjait szorosan Kun köré fonva vezeti el a sérült omegát.
- Vége! – sóhajtom, ahogy egyedül maradun a kis tisztáson, de az örömöm csak addig tart, amíg meg nem hallom a vadász megtört hangját.
- Talán túlságosan is – motyogja, majd a földre zuhan.
- Eunji!