11. fejezet

Lucas pov.:

      Dühös tekintettel méregetem az előttem állót, akinek az arcán épp csak egy pillanatig tűnik fel a felismerés, majd vissza rendeződik érdektelen arckifejezésbe.
- Oh, tehát te vagy az az alfa, aki zaklatja Winwint – kezdi kimért hangon, de a szemei elárulják egyre gyűlő haragját.
- Én nem zaklatom – sziszegem -, csak megvédem, ami az enyém!
- Csakhogy, ahogy már mondtam is – vigyorodik el – Shicheng nem a tiéd, mi több. Újholdkor a falkám és ezzel együtt az én részem lesz – mondja.
- Ha megéled – morgom, majd előre lendülve támadok neki, de kitérve előlem rúgja ki a lábam, így hangos csattanással üdvözlöm a padlót.
- Ahogy nézem nem lesz nehéz dolgom – mondja szemrehányóan. Ki nem állhatom, ha gúnyolnak! Felmordulva állok talpra, majd kihasználva magabiztosággát és pillanatnyi figyelmetlenségét rontok neki újra, ezúttal a földre is döntve, ami nem túl szerencsés, mivel ránt magával engem is, így rajt landolok. De nem sokáig vagyunk a zavaró testhelyzetben, bal lábát felhúzva térdel a gyomromba, majd azzal a lendülettel le is dob magáról, egyenesen neki hajítva a kanapénak.
- Ezt most hagyd abba kölyök – szól rám, feltápászkodva. – Amíg nem esik komoly bajod – fejezi be, de én újra neki rontanék, csak arra nem számítok, hogy a másik alfa jól megtaposva a gerincemet nyom a padlóra. – Most pedig – guggol le elém a fehér hajú -, hallgass meg szépen. Először is, ha Winwin veled szeretne lenni, akkor megpróbálna a közeledbe kerülni, nem pedig elkerülne. Másodszor, hidd el, ha Shichenget akarod, nem miattam kéne aggódnod első sorban.
- Azt hiszed nem tudok Eunji-ről – nyöszörgöm, mire a hátamra nehezedő talp, megemelkedik egy kicsit, így végre normálisan kapok levegőt.
- Mit tudsz róla? – Válik érdeklődővé a hangja.
- Gyanítom többet, mint te – szusszantom, mire összeráncolja a szemöldökét, de megszólalni már nincs ideje. Hangosan vágódik ki az ajtó, majd a következő pillanatban eltűnik felölem a súly, ahogy az érkező elsodorja a felettem álló alfát. Amint felszabadulok, talpra is állok és már épp esnék neki az előttem állónak, mikor egy hangos nyüszítés hasítja ketté a felhevült csendet.

Kun Pov.:

      Azt hittem kiszakad a tüdőm a helyéről, amig végre elértem azt a helyet, ahol Lucas volt. Éreztem, hogy nagy a baj, de nem gondoltam volna, hogy egyszerre két alfánál is kihúzza a gyufát. Mondjuk, amilyen forró fejű, számíthattam volna rá. Amint beléptem a helyiségbe és elém tárult a látvány, megállt a szívem, így nem gondolkodva rohantam le a Yukhei hátát taposó alfát, a testsúlyommal taszítva a földre. Hátra pillantva győződtem meg róla, hogy jól van, de az alattam fekvő farkas kihasználta a figyelmetlenségemet, majd a körmeit a vállaimba mélyesztve hajított el valamerre, én pedig meg sem álltam, míg a hátam nem találkozott az asztal lábával. Hangos nyüszítés hagyta el az ajkaimat, ahogy megpróbáltam lábra állni, de nem ment. Lucas azonnal felém kapta a pillantását, ami aggodalmat és bűntudatot sugároz, de még mielőtt felém léphetne az alfa, akit az előbb támadtam meg, hátulról kapja el a karját, majd kitekerve azt kényszeríti térdre, mire felmorran.
- Lucas – suttogom elhalóan, újra megpróbálva a talpra állást, de egészen addig nem sikerül, míg a fehér hajú alfa, Taeyong fel nem ránt és ha nem tartana a karomnál fogva, újra a padlón kötnék ki.
- Feltétlenül szükséges ez? – szólal fel a mellettem álló, mire Lucas csak rá morog. – Nos, most, hogy mindenki lenyugodott – mondja, ignorálva Yukhei gyilkos pillantását. – Elmondhatnád, mi az, amit tudsz Eunji-ről?
- Miért is segítenék neked? – kérdez vissza Lucas.
- Nem is tudom – feleli Taeyong, megmarkolva a vállam, mire az újra vérezni kezd én pedig újra felnyüszítek. Szedd már össze magad Kun! Lucasért!
- Rendben – emeli meg a hangját Cas, mire meglepetten pillantok rá -, csak ne bántsd – teszi még hozzá, mire az én szívem hevesebben kezd el verni. – Eunji egy vadász…
- Olyat, amit még nem tudok – morran rá Taeyong.
- Mondanám, ha hagynád, hogy befejezzem – sziszegi Lucas, mire a mellettem álló csak bólint, hogy folytassa. – Mint láthattad, nem igen van jóban a családjával, ami annak köszönhető, hogy… - magyaráz, de elhallgat, majd bocsánat kérően pillant rám, mire én mély levegőt veszek. Tudom, hogy nem akarja elmondani, mert, ha Taeyong tudná az igazat, túl könnyű dolga lenne, de… Én azt akarom, hogy tudja, hogy megszerezze Winwint, hogy… Nekem is legyen esélyem.
- Mert Eunji beteg és meg fog halni, ami azt jelenti, hogy nem tud tovább vigyázni Winwinre, a húga venné át a helyét, de az anyja nem engedi – hadarom el gyorsan, amit kiderítettem Eunji bátyától, majd lesütöm a tekintetem, nem merve Yukhei-re pillantani.
- Wow – nyugtázza a hallottakat a mellettem álló, majd elenged, mire én a padlóra zuhanok. – Vigyázhatnál jobban az omegádra – fordul Lucas felé, mire meglepetten nyikkanok fel… Honnan tudja, hogy ő és én…? – Messziről érezni rajta a szagodat – vigyorodik el Taeyong. – Biztos vagy benne, hogy neked Shicheng kell, mikor itt egy omega, aki csak arra vár, hogy megjelöld? – Vonja fel a szemöldökét, mire Cas felmordulva rántja ki karját a másik alfa szorításából, búcsúzóul végig karmolva a karján, majd elém lépve karol fel és indul ki a házból.
      Épp, hogy csak kilépünk a kapun az utca bal sarkánál felbukkan Eunji és a két omega, így mi jobbra vesszük az irányt, de csak remélni tudom, hogy nem jönnek utánunk, mert hála nekem, nagyon lassan haladunk.
- Sajnálom – suttogom, mire Luca felém fordítja melegséget és aggodalmat sugárzó tekintetét.
- Nem, én sajnálom – nyom egy puszit a homlokomra, mire elpirulok. – Néha gondolkodhatnék is – mondja bűnbánó hangon, mire én csak rá mosolygok.
- Szeretem, ha forrófejű vagy!