4. fejezet

Taeyong pov.:

Bár tegnap este sikerült mindent megbeszélni a fiúkkal, ma még sem kerestem meg Shichenget, pedig nagyon szerettem volna! De jelenleg sokkal jobban aggódom amiatt, ami tegnap a falkában történt.
- Yuta – szólítom meg a mellettem ülő japánt. – Te beszéltél utoljára Taeillel tegnap, nem említett semmit?
- Nem, nem mondta volna, hogy baj lenne, bár… - mondja elgondolkodva.
- Mi az?
- A múltkori ivós estén elég bensőséges kapcsolatban láttam őt Johnny-val – vigyorodik el.
- És ebben mi olyan meglepő? – vonom fel a szemöldököm érdeklődve. - Mindenki tudja, hogy nagyon jó barátok és közel állnak egymáshoz.
- Hát, nem tudom te, hogy vagy ezzel, de ez én nyelvem nem szokott a „csak barátaim” torkában járni – vigyorog, mire ledöbbenek. Taeil és Johnny? Nem, biztos, hogy nem… Vagy mégis?
- Nem gondolod, hogy ha lenne köztük valami arról tudnánk?
- Ha lenne köztük valami, azt tudnánk is, de mi van, ha eddig nem volt? – Teszi fel a kérdést, amire nem tudok válaszolni.
- Megvannak! – Vágódik be mellém a padba Jaehyun.
- Remek, hol?
- Ha jól gondolom Taeilnél – mondja a tarkóját vakargatva.
- Mi az, ha jól gondolod?
- Minek után a bétának nem szokása lógni a suliból, gondoltam felhívom, amire volt szíves reagálni, mikor már századszorra hívtam, csakhogy… - tart hatásszünetet – nem ő vette fel a telefont!
- Tessék?
- Miért? Ki volt az? – Kérdez közbe Yuta is a világ „legértelmesebb” képét vágva.
- Most komolyan? – Fordulunk felé Jae-vel egyszerre, mire csak bólint egyet.
- Ah, kedves Yuta, a telefont egy igen álmos, igen rekedt hangú Johnny vette fel, aki elsőre fel sem fogta, hogy miért meglepő, hogy ő beszél. Mikor rákérdeztem, hogy hol van, azt mondta otthon, erre megkérdeztem, hogy akkor miért ő vette fel Tea telefonját, talán ő is ott van, amire azt válaszolta, hogy igen, mert ott lakik.
- De Johnny nem volt a koleszba, azt tudnánk – morfondírozik a japán, mire Jae hallat egy lemondó sóhajt.
- Pont ez a lényeg, Johnny otthon – hangsúlyozza ki a szót – volt Taeil lakásán!
- Oh – vigyorodik el a béta. – Látod! Én megmondtam! – Fordul felém nagy lelkesen.
- Az, hogy ott aludt még nem jelent semmit sem, köztudott, hogy John utálja a koleszt és az is, hogy mindig ott alszik valamelyikünknél – törlöm le a vigyort a japán képéről, mire ő csak duzzogva nyújt nyelvet rám, majd úgy tesz, mintha érdekelné az épp belépő nyelvtan tanár.
Végül Johnny-ék a második óra végén érnek be a suliba. Egymás mellett sétálva, jót beszélgetve közelednek felénk a folyósón, de valami mégis más, mint lenni szokott.
- Örülök, hogy kibékültetek – vágja hátba Jae a másik alfát, mire nem csak a „megtámadott”, de Taeil is elfintorodik.
- Értékelném, ha a jövőben tartózkodnál az ilyesfajta megnyilvánulásoktól – mondja a béta szúrós tekintettel nézve Jaehyunra.
- Miért is? Ha jól tudom, eddig te is bármikor hátba vágtad ezt a marhát – Vigyorog rá a megszólított, perverz vigyorral az ajkain vonogatva a szemöldökét.
- Csak mert azt mondtam Jaehyun – húzta fel az orrát Taeil, majd elsétált mellettünk.
- Remek, most felidegesítetted – morogja John gyilkos tekintettel pillantva az alfára. – Taeilie várj meg! – indul a béta után, mi meg csak döbbenten pislogunk utánuk.
- Taeilie!? Mióta becézgetik ezek egymást? – Kérdezem szemöldök ráncolva.
- Ohm, tegnap óta? – Vonja meg a vállát a japán.
- Na jó, biztos, hogy van köztük valami, amiről mi nem tudunk!
- Ezt magyarázom reggel óta! – Kiált fel a japán, mire megforgatom a szemem.
- Azt hiszem ideje beszélni Tennel – szólal fel Jae is, mire egyetértően bólintunk. – Megkeresem, úgy sem foglalkoztat a matek – ajánlja fel nevetve és már el is tűnik.
- Remek – forgatom meg a szemem, majd Yuta felé fordulok. – Mi azért menjünk be órára.
- Hát – húzza el a szót -, ami azt illeti nekem a van egy kis dolgom – vigyorodik el. – Este találkozunk Jaehyunnál – mondja, majd sarkon fordul és magamra hagy. Remek, minek van egyáltalán falkám!?
Végül Jae egész órán nem bukkant fel, ami nem is meglepő, az már sokkal inkább, hogy Taeil, ahelyett, hogy figyelne Johnny vállára dőlve alszik, mindezt a leghátsó padban, pedig mindig elöl ül.
A siralmasan unalmas óra után végre előkerült Jaehyun is, aki ugyan vetett egy meglepett pillantást az éppen Taeilt ébresztgető Johnny felé, nem lépett be a terembe.
- Taeyong, beszélnünk kell – szól oda nekem – most!
- Oké – húzom el a szót, nem kicsit lepődve meg Jae frusztráltságán. – Mi az? – Kérdezek rá, amint kilépek a teremből, de ahelyett, hogy válaszolna, csak megragadja a karom és maga után rángat a mosdóba.
- Ezt Tentől kell hallanod! – morogja, majd belök az ajtón, de olyan lendülettel, hogy csoda, hogy nem kötöttem közelebbi ismeretséget a padlóval.
- Jaehyun, mi a bajod?
- Ami azt illeti mindőtöknek baja van – hallom meg Ten hangját, mire felé fordulok. – Legalábbis a látásotokkal biztos.
- Ezt meg, hogy érted?
- Ah, ilyenkor értem meg igazán, miért nem vagyok még a falkád tagja – forgatja meg a szemeit. – A lényeg az, hogy igen, Johnny és Taeil között van valami. Nem is akármi! Én a helyetekben lecsekkolnám a béta nyakát és elgondolkodnék azon is, hogy miért vett a fel magas nyakú pulcsit, mikor rohadt meleg van – kezd el magyarázni. – És hogy miért van erre szükség? Gondolj csak bele, ők mindig is nagyon – hangsúlyozza ki a szót – közel álltak egymáshoz. Az a sok ott alvás, a sok törődés, hírtelen eltűnés, vagy éppen édes kettesben töltött idő, hogy a tegnap esti kis jelenetet ne is említsem – kuncog fel, nekem pedig kezd összeállni a fejemben a kép.
- Ez... hihetetlen – motyogom magam elé bámulva. – De hát, mindig annyi csaj vette őket körül!
- És? Téged is – mutat rá a lényegre a thai, majd kisétál a mosdóból.
- Azt hiszem ideje lecsekkolni a mi kis bétánk nyakát – vigyorodik el Jae, mire én csak bólintok és a kis páros keresésére indulunk.
Hamar meg is találjuk őket és kihasználva, hogy nem figyelnek ragadom meg az idősebb vállait, majd azzal a lendülettel húzom is félre a fölsője nyakát.
- Hé, beléd meg mi ütött? – Kiált fel Johnny elrántva Taeiltől.
- Ez mikor kezdődött? Hogyan? Mi miért nem tudtunk róla? Miért titkoltátok?
- Először is, nyugodj le – szólal meg végre Taeil is. – Másodszor, mi nem titkoltunk semmit, simán lehetett rajtunk látni mi van, csak…
- Nem is mondtatok semmit – szól közbe Jae.
- Igen, mert…
- Mert egy hülye voltam és majdnem hagytam elveszni az életem értelmét – mondj Johnny magához vonva az idősebbet, egy fullasztó ölelésben részesítve.
- És mióta tart ez?
- Emlékeztek még a tavaly nyári sátorozásra?
- Hogy mi? – akadtunk ki mindketten Jaehyunnal, mire a páros csak kinevetett minket.
- Hihetetlen, hogy mekkora marhák vagyunk – nevetek fel. – De tudjátok mi a legszomorúbb az egészben? – kérdem, mire mindenki megrázza a fejét. – Az, hogy Yuta vagy már fél éve mondogatja, hogy van köztetek valami – nevetek fel, ők pedig csatlakoznak hozzám.
- Apropó Yuta, merre van? – teszi fel a kérdést John.
- „Dolga” akadt – vigyorodom el. – Mondjuk azt azért remélem, hogy még az előtt megismerhetjük a pasiját, hogy megjelölné.
- Sosem tudhatod TY – vigyorodik el Taeil -, lehet ezzel már elkéstünk – veregeti meg a vállam, majd elsétál.
- Ez meg mi volt? – Nézek a távolodó béta után, majd Johnnyra pillantok, de ő is csak felvonja a vállát.
Végül a nap folyamán mindent kiszedünk a JohnIl párosból, talán többet is, mint kellett volna. Így nagyon jó hangulatban hagyjuk el az iskola épületét, de épp, hogy csak kilépünk Jae megragadva a vállam állít meg.
- Nézd! – mutat az iskola kapuja felé, mire oda fordítom a pillantásom. – Az ott nem Shicheng? – kérdi. Rögtön elszáll a jókedvem, amint megpillantom az ÉN omegámat egy másik sráccal. Szemöldök ráncolva nézem a kapuban lejátszódó jelenetet és már épp megindulnék feléjük, mikor is egy igen zaklatott Doyoung száguld el mellettünk, majd fellökve Jaehyunt. Pillanatok alatt ér a kapuhoz, majd megragadja az ismeretlen vállát és heves gesztikulálások közepette kezd el neki valamit magyarázni.
- Mi az Isten folyik itt? – fogalmazza meg az én fejemben is jelen lévő kérdést Jae.
- Nem tudom, de kiderítem ki ez a srác! – morgom, lyukat égetve a tekintettemmel az éppen távozó idegen hátába.